Luxori templom (Dél-Harem) Amun születésének templomának is nevezik, a thébai keleti part második legfontosabb emléke a karnaki templomegyüttes után.
Korábban ez az egyiptomi uralkodók gazdagságának és hatalmának bizonysága volt, sok évszázaddal később katonai táborként szolgált (római korban) vagy keresztény egyházként. Leginkább Amenhotep fáraó III, aki a gigantomania divatját is elindította. A következő években és generációkban Amenhotep utódai bővítették a templomot, és csak Ramesses II uralkodása alatt nyerte el végleges alakját.
Ramszesz remeket helyezett a bejárat elé, után mérni 65 méter széles a pilomok, csata témájú domborműveivel gyönyörűen díszítve. A pilomok előtt állt 6 az uralkodó óriási szobrai, Nefertari királynő és lányaik, Maritamon, ebből csak hárman maradtak életben, kettő pedig magasan 25 méteres obeliszkeket, amelyek közül az egyiket exportálták 1833 évben Párizsba, és most a Plac Zgody-ban áll. Az oszlopok mögött egy nagy udvar található, amelyet II. Ramesses épített, amelyet ennek a fáraónak számos kolosszális szobora vesz körül, Nefertari pedig térdig ér, valamint a Hatsepszut-kápolna és az Abu Al Hagaga mecset.
Mögöttük mögöttük lép be az Amenhotep III impozáns oszlopsorába, vagyis hosszú, háromhajós szoba oszlopokkal, fejeivel kibontott papiruszvirágok alakjában, amelynek bejáratánál Ramses két hatalmas szobra áll II. Az oszlopsor jobb falán Tutanhamon korabeli domborművek találhatók, amelyen az Opet fesztivált mutatják be – éves termékenységi rituálé, amelynek során Amon Karnaktól hajózott feleségéhez, Muthoz és Khonsu fiához, a luxori templomban lakik. Az oszlopsor mögött van Amenhtep udvara, amely mögött egy hypostyle terem és a három thébai istenségnek szentelt szentély áll, amely a templom legrégebbi része: Amon, Chonsu i Mut.
A luxori templom mögött fekszik a hosszú na 3 km felvonulási sugárút, összekötve ezt az épületet a karnaki templommal. A sugárút mentén, a Nílus mentén vezet, kosfejű szfinxek vannak, amelyek Amun isten jelképei voltak.