Ramesses uralkodásának nyolcadik évében III (rendben. 1192 r. p.n.e.) Fekete felhők lógtak Egyiptom felett. A Medinet Habu falain a következő felirat található: „Az idegen népek összeesküvést kötöttek szigeteiken; azonnal elindultak és szétszóródtak a csata forgatagában; egyetlen ország sem tudott ellenállni fegyveres fegyvereiknek; [és régiók] Hatti, Kártya, Karkemisz, Arzawa és Alasia [Ciprus] egy csapásra megfosztották gyökerüket. [Elvolt törve] táboruk valahol Amurru-ban; megsemmisítették népét és országát, mintha soha nem lettek volna ott; bár a lángok elterjedtek előttük, közelebb jöttek, tovább Egyiptom felé […] – a láthatárig húzódó földekre tették a kezüket”. Hatalmas migráció volt az ún. Tengeri népek, esetleg a balkáni és az égei-tengeri régiókból, amely számos közösséget és törzsi csoportot tartalmazott (Shardans, Palastu -Filistyni, Szikalaju, Turusza, A dánok, A tiéd). A Ni.ef összes nevét azonosították. Néhány nép a trójaiak őse, Etruszkok vagy későbbi szicíliai és szardíniai emberek. Rendben. 1200 r. p.n.e. a pusztítás Észak-Szíriától terjedt ki (Ugarit, Alalach) Kánaán déli részére (Aszdod, Aszkelon). Még Ciprusnak is meg kellett adnia magát. A megszálló nyomás elpusztította a hettita fővárost, Hatussast, és a birodalom összeomlását okozta. A Delta határait gyorsan biztosítani kellett a szárazföldön és a tengeren, mert hasonló sors fenyegette Egyiptomot. A tenger népei sikereik szenvedélyében megállíthatatlanul nyomultak előre. A domborművek szekereken és gyalog ábrázolják őket. A csapatokat hatalmas kocsik kísérik ökrök által húzott szekerekkel, harcos családok követik.
A keleti helyőrségek tették meg az első sztrájkot. Valahol Egyiptom és Palesztina közötti határvonalon nagy csatát vívtak a föld felett, amelynek eredménye sok évszázadon keresztül meghatározta a környék sorsát. Nagyon óvatosan készültek a harcra: megerősödtek a védekező wattok, amelyen Ramszesz elhelyezte legjobb csapatait. Ugyanolyan nagy csatát vívtak a tengeren a Keleti Delta közelében, ahol az egyiptomi és a tengeri népek flottái felszálltak. A király hajóival elzárta a Delta bejáratát, a bankokon pedig kiválasztott sertéshús-egységeket állított fel. Filistyn, aki megkezdte a támadást, magas fésűs speciális fejfedők alapján könnyen felismerhetők voltak. Az ellenséges hajókat összetörte, némelyiket pedig horgokkal fogták el. Amikor a filiszteusok seregei megpróbáltak partra szállni, nyilak voltak. A nyílt tenger felől a zsúfolt csónakokat egyiptomi haderő ütötte el gyorshajókon, az ellenséges vereség mércéje. Néhány külföldi hajó elsüllyedt, másokat az egyiptomiak fogtak el. Sok foglyot fogtak el. Amikor a harcok abbamaradtak, Az egyiptomi írástudók hozzáfogtak, gondosan megjegyezve a makabros trófeákat – vágja le az elhullott ellenségek kezét és nemi szervét, és halmokat készít belőlük. Ramesses III és csapatai visszaverték az inváziót.
Ramszesz északra ment, Szíria központjába és Amurruba. Több amorit erődöt meghódított, és ott megismerkedett a migdol nevű szerkezettel. A Medinet Habu domborművein ma látható, hogy a tengeri népek hajói döngölték és fejjel lefelé fordultak.. A hajók íjait és farát vízi madarak feje díszíti. A harcoló egyiptomiak emlékeztek ellenségeik megjelenésére és fegyvereire: fejek tolla sisakokkal, kerek pajzsok, kardok és dárdák és rövid szoknyák. A Medinet Habu déli sztéléjén 12. Ramszesz évében további győztes csatákat emlegetnek a tengeri népek ellen. A foglyokat az egyiptomi hadseregbe hurcolták, Palastine és Cheker törzseit pedig Palesztina partjain rendezték büntetésül, ahol idővel kialakították a filiszteusok államát.