Egyiptom tipikusan sivatagi ország, és ugyanúgy állatvilága és növényvilága. A Nílus deltájában és völgyében, vagyis termékenyebb és bőségesebb helyek vannak a vízben, teljesen más állatokkal és növényekkel találkozhat, mint az ország többi részén.
Gazdagnak találhatunk tengerparti városokban, víz alatti korallzátony-közösségek és nagy tengeri emlősállomány, mint pl.. manaty.
Bár az egyiptomi természet nem olyan gazdag és változatos, mint a Föld számos más helyén, ekkor azonban közelebbről megvizsgáljuk, lenyűgöz minket csodálatos adaptációival ehhez a nehézhez, sivatagi éghajlat. És amikor úgy döntünk, hogy ellátogatunk a számos helyi nemzeti park egyikébe, alkalmunk lesz találkozni szokatlan növényekkel és állatokkal, amilyet még soha életünkben nem láttunk.
Egyiptom növényzete nagyon gyenge, egyes területeken pedig teljesen hiányzik. A sivatagokban és a félsivatagokban a füvek és az akácfák dominálnak, az oázisokban a természetes növényzetet felváltották a mezőgazdasági növények.
Az ember által ültetett datolyapálmák a völgyben és a Nílus deltájában találhatók, eukaliptusz és platány, a külföldről behozott vízijácint nagyon gyakori a Nílus vizein, amely nem természetes összetevője Egyiptom növényvilágának, és mára masszívan benőtte a partokat és csatornákat. Rajta kívül nagyon ritka papirusz nádat és lótuszt találhatunk, amelyeket ma is Egyiptom szimbólumainak tekintenek.
Örök, vízi lágyszárú növény, amelynek mogyorója (terméskiesés idején lisztet készítettek belőlük) és a rizómák ehetők.
Az ókorban a lótusz a világ teremtésének szimbóluma volt, Ozirisz és Ízisz isteneinek szentelték. Virága az egyiptomi művészet kedvelt díszítő motívuma volt, különösen jellemző a lótusz nevű oszlopokra. Falfestéskor és papiruszon is használták.
Manapság népszerű, értékelik az akvaristák, dísznövény.
Fa egyenletes 35 méter magas, emberek használják fel 5000 évek. A vadonban nem fordul elő, az ember mesterségesen ülteti.
Kétlaki növény, vagyis egyetlen egyeden csak hím vagy nővirágok jelennek meg, és szélálló. A női virágzat kb 10000 virágok, amelyek mindegyike rendelkezik po 3 bárok (de ezek közül a bibékből csak egy termékenyül meg). A hím virágzat alakja hasonló, de sokkal több virágot tartalmaznak.
Mert általában az ültetvényre ültetik 3-5 hímek na 100 női, porproblémák gyakran felmerülnek, és a termelőknek mesterséges beporzást kell alkalmazniuk.
A datolyapálmát elsősorban ízletes gyümölcsei miatt termesztik, dátumokat, amelyek szárazon maradnak a fán. Emellett a levágott virágzatból kifolyó léből bort és pálmavodkát készítenek, és erős rostokat von ki a levelekből.
Egyiptom állatvilága nem olyan gazdag, mint sok más afrikai országban, különösen a trópusi, de ennek ellenére figyelmet is érdemel. A legtöbb faj ehhez az országhoz kétségtelenül a teve, de senki sem idegen az olyan állatoktól, mint a krokodil, skorpion, vagy különféle kígyók, amelyek közül a csörgőkígyók a leghíresebbek.
Főleg az egyiptomi Nílus partján található, ahol az ókorban imádták és képeit gyakran a templomok és a sírok falára helyezték.
Általában a Szahara sivatagi területein nem fordul elő, de 2002 Számos elszigetelt populációját Mauritániában fedezték fel a Szahara sivatagában. A hely, ahol ez a krokodil előfordul, az év nagy részében abszolút szárazság, de több hónapon keresztül, amikor esik az eső, az esővíz nagy tavakat hoz létre növényzettel, kedvező lakókörnyezet megteremtése ezen állatok számára. Amikor a víz kiszárad, a krokodilok letargiába esnek, több méter mély árkokba temetkezve.
Észak-Afrika gyakorlatilag minden országában él, és hatóköre még Indiáig is kiterjed, de ezek az adatok háziasított egyénekre vonatkoznak, emberrel él, mert már nem találsz vad dromedárokat.
Az emberek ezt a tevét hegyként használják, teherhordó állat, húsforrás, tej, gyapjú és bőr. Több száz évvel ezelőtt háziasították és ma is az embert szolgálja, mint évszázadokkal ezelőtt, de közlekedési eszközként való használata a technika fejlődésével jelentősen csökken, és pusztán turisztikai vonzerővé válik.
A tevék olyan állatok, amelyek tökéletesen alkalmazkodnak a sivatagi körülményekhez. Nagy ellenállást mutatnak a vízhiánnyal szemben, nagyon hosszú ideig túlélnek víz nélkül, és még a veszteséget is túlélik 40% testsúly, ami a legtöbb más lény számára végzetes lenne. Ez a púpnak köszönhetően lehetséges, hatalmas zsírtartály (nem vizet, mint általában vélik), ami az állatnak nagy ellenállást nyújt a kiszáradással szemben.
A dromedáriak szinte bármit esznek, akár olyan növények, amelyhez egyetlen sivatagi lakos sem nyúlt. Lehet, hogy sokáig nem isznak, de ha egyszer hozzájutnak a vízhez, még vizet is ihatnak 1/3 testtömegüket. Ezenkívül enyhe izzadsággal védik meg magukat a hőtől, azaz. csak nagyon magas hőmérsékleten kezdnek izzadni, így nem veszítik el a vizet a testből. Megvédik magukat a sivatag homokjától, köszönhetően a harmadik szemhéjnak a szemükön és a hosszú szemhéjaknak, göndör szempillák két sorba rendezve. Ezenkívül hatékonyan mozognak a homokdűnék mentén a puha és széles patáknak köszönhetően, megakadályozza a forró homokba való összeomlást.
A gerinces lábú családból származó vadkecske, sivatagi zónában él – sziklás észak-afrika.
Nagyon élénk, még ugrani is tud 2 méterrel feljebb, bár ő maga általában nem többet ér el, mint 1 méter magas. Súlya kb. 100kg, de a nőstények valamivel kisebbek. Is, akárcsak a teve és más sivatagi állatok, ellenáll a vízhiánynak, és kedvezőtlen körülmények között hosszú ideig fennmaradhat.
Több arui alfaj kihal, bár őt magát sem nehéz megismerni.
Az Indiai és a Csendes-óceán trópusi zónáinak parti vizein él, Új-Guinea és Egyiptom partjainál találkozhat vele. Kis testtömege van, csak súlya van 170 kg, ami más tengeri emlősökhöz képest viszonylag kevés. Eléri a hosszúságot 3 m, a test masszív, tompa orrával.
Tengeri fűvel táplálkozik, amelyet szarvkorongok segítségével dörzsöl a mandibula és a maxilla elülső részében.
A nőstény dugong ivarérettséget ér el közöttük 8 a 18 egy életév és kb. egy évig tartó terhesség után általában egy fiatalt szül. Közvetlenül születése után az ifjú dugongot anyja szállítja a víz felszínére, hogy lélegzetet vegyen.